Túl gyakran megtörténik, hogy nem beszélünk olyan dolgokról, amikről kellene. Utalgatunk rá, “viccelődünk” róla, idegeneknek panaszkodunk róla, de nem kommunikálunk nyíltan, és nem azzal, akivel kellene. Dávid király életének tragádiájából tanulhatunk ennek jelentőségéről.
